BECÉZ [e] tárgyas ige -tem, -ett, -zen [e, ë, ë]
- 1. Becéz vkit, vmit: élőlénnyel, főleg személlyel gyöngéd szeretettel bánik; kényeztet, babusgat. A kis gyermek szereti, ha becézik. □ Fiát az asszony mind becézte. (Arany JánosArisztophanész-fordítás) Becéztek minden kicsikét, | aranyhalat, kutyát, csibét, | mi gyönge és szegényke. (Kosztolányi Dezső)
- 2. Becéz vminek vkit: kedveskedve vmely becenéven szólítja. Hogyan becézik? Istvánnak hívják, de Pistikének becézik.
- Igekötős igék: agyonbecéz; elbecéz.
- becézés; becézett; becézget; becéző.