BAGOLY főnév -t v. baglyot, baglyok, baglya, (
tájszó) bagó
- 1. Nagy, kerek fejű, hajlott csőrű és karmú, nesztelen repülésű, rendkívül éles hallású éjjeli ragadozó madár. Erdei, réti bagoly. Huhog a bagoly. Szóláshasonlat(ok): néz, mint a bagoly: tágra nyitott szemmel néz, bámul. □ Csak a baglyok huhogása, És a hollók károgása, Elegyedik jajomba. (Kisfaludy Sándor) Kunyhóm tetején bagoly virrasztott. (Kuncz Aladár) || a. (állattan) Baglyok: az ilyen madarakat magába foglaló rend (Strigiformes).
- 2. (népies, tréfás) <Enyhe szitkozódásban, elhomályosult jelentéssel.> (népies) Hogy a bagoly rúgja meg!
- 3. (átvitt értelemben) Otthon ülő, magának való ember. □ Pál úrból Pali bácsi lett és az a híres bagoly, aki sohasem mozdult ki sehova. (Mikszáth Kálmán) || a. (átvitt értelemben) Éjjeli bagoly: éjjel is szívesen fennmaradó, virrasztani szerető ember. Feküdj már le, te éjjeli bagoly!
- 4. (átvitt értelemben) Rémhíreket terjesztő, bajt, vészt jósolgató ember. Ne huhogj, te bagoly!
- 5. (ritka, iskolai, régies) Első éves főiskolai hallgató, főleg református teológus. □ A debreceni collegiumban
tizenhat éves koromban subscribáltam [= íratkoztam be] bagónak. (Jókai Mór)
- Szólás(ok): Bagoly mondja (a) verébnek, (hogy) nagyfejű: olyan dorgál, aki hibásabb, mint az, akit dorgál. Közmondás(ok): (régies) bagoly is bíró barlangjában: mindenki parancsolhat a saját háza táján.
- Szóösszetétel(ek): 1. bagolyfejű; bagolyfióka; bagolyhuhogás; bagolyképű; bagolyodú; bagolyorr; bagolyszem(ű); 2. fülesbagoly; gyöngybagoly.
- baglyos.