BEÁRUL tárgyas ige
<Vmely hatóságnál> rágalmazó v. áruló módon, rosszindulatúan bevádol, feljelent vkit, vmit.
Elvtársai szervezkedését beárulta a rendőrségnek. □ A fiú beárulta gyámapját, mint veszélyes felforgatópárti főnököt. (Jókai Mór) Gyűlöltem Kiss Áront,
mert
ő árulta be, hogy [nagyapám] a jobbágyokkal konspirál. (Móricz Zsigmond) || a. (
iskolai)
Beárul vkit: árulkodik rá, vmely csínyjét v. mulasztását bejelenti.
Társát beárulta a tanítónak.
- beárulás; beáruló; beárult.