BÉKÉTLENKEDIK [e-ë] tárgyatlan ige -tem, -ett, -jék (-jen) [e, ë, ë], (
régies) békételenkedik [e-e-ë] (
választékos)
Békétlenül viselkedik; elégedetlenkedik, zúgolódik.
Méltatlan helyzete miatt sokat békétlenkedett. □ Légy őrző angyalom. Ha békétlenkedik ez a szív, nyugtasd meg. (Kármán József) A nép végre békétlenkedni kezdett. (Táncsics Mihály) || a. (
ritka) Türelmetlenkedik.
Ne békétlenkedj már, mindjárt kész az ebéd. □ No, hadd megyek békétlenkedék a diák. (Vas Gereben)
- békétlenkedés; békétlenkedő.