Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
BASSZUS főnév -t, -ok, -a (régies írva: bassus is) (zene)
1. A legmélyebb férfi énekhang. Mély, zengő basszus. Az új énekesnek tömör, szép basszusa van. || a. Az ilyen hangú énekes; basszista. Ki volt a basszus? || b. Tág. ért. mély férfihang. Egy basszus hangzott ki a vitából. A szónok már basszusával is hatott. □ Bosszús | dühvel harapja ablakom az orkán | s brummog sötéten, mint egy síri és mély | basszus. (Kosztolányi Dezső)
2. <Énekkarban> a legmélyebb férfiszólam, az énekkar basszistáinak együttese. Most a basszus próbál. A basszus a legerősebb szólama az énekkarnak.
3. <Zenekarban> a legmélyebb hangú hangszereknek (cselló, nagybőgő, fagott, tuba stb.), ill. az őket megszólaltató zenészeknek együttese. Most a basszus játssza a témát. A basszus a kelleténél előbb lépett be.
4. Zeneműveknek legmélyebb szólama. A zenemű rendszerint a basszusra épül. || a. Szűk. ért. énekkari műveknek legmélyebb szólama. □ A bassust lejjebb egy sem bírta. (Csokonai Vitéz Mihály) Te énekeld a discantot [= a legfelső szólamot], én meg a bassust. (Jókai Mór)
5. A zongora, orgona mély fekvésű hangjainak összessége. A zongora basszusa hamis.
6. jelzői használat(ban) Basszusként (1) hangzó, rá jellemző. Basszus férfihang.