BÁTORÍT tárgyas ige -ott, -son; -ani v. -ni
<Szóbeli biztatással, buzdítással v. magatartásával> eloszlatva félelmét, kétségeit, vmihez való kedvetlenségét, bátorrá tesz v. tenni igyekszik vkit; bátorságot önt vkibe.
Lelkes szavakkal bátorította katonáit az ütközet előtt. Bátorítani kellett, hogy bemenjen a főnökhöz. □ Bátorítsad Uram
biztató szóddal. (Balassi Bálint) Még vissza is nézett rá egyszer, hogy mosolyával bátorítsa. (Kosztolányi Dezső)
- Igekötős igék: felbátorít; nekibátorít.
- bátorítás; bátorítgat; bátorító.