BÁTORKODIK ige -tam, -ott, -jék (-jon)
- 1. tárgyatlan (régies) Bátorkodik vmit tenni, cselekedni: a maga erejében bízva tesz, cselekszik vmit; merészel, merészkedik. □ Hány éves korában méltóztatott megházasodni? Igen későn bátorkodtam. (Vas Gereben) Reszketett a keze az öreg legénynek, Nem is bátorkodott inni egyszer [= egyszerre] sokat. (Arany János)
- 2. tárgyas (főnévi igenévi vonzattal) (finomkodó) <Udvarias, szerénykedő kifejezésekben:> annak feltételezett engedelmével cselekszik, akihez fordul. Bátorkodom felhívni, felkérni, megemlíteni, megjegyezni, szólni. Bátorkodtam megkérni, hogy jöjjön el. □ Szép hölgyeim, bátorkodom
esedezni. (Arany JánosShakespeare-fordítás)
- bátorkodás; bátorkodó.