Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
1. rövid fanyélre erősített hosszabb, széles, egyenes pengéjű, vasból készült vágószerszám, amelyet fa durva megmunkálására, egyengetésére, ill. hús v. csont feldarabolására használnak. Húsvágó bárd. □ Az urunk két óráig volt a mészárossal. Azt mondják felőlle, hogy nemcsak a bárdot tudja forgatni, hanem az ország dolgát is. (Mikes Kelemen) Édesapám már a bárddal csapkodta a fát. (Móricz Zsigmond)
2. (történettudomány) Rövid nyelű, rendsz. széles pengéjű középkori (harci) eszköz, fegyver, amelyet néha hajítottak is távolabbi célpontra. Harci bárd. □ A király engedne: "kegyelem" kiáltja, De elébb járt a vas, Toldi Miklós bárdja. (Arany János) || a. A hóhér pallosa. A hóhér lesújtott bárdjával. □ Nyugodtan hajtnám bárd alá fejem. (Madách Imre) Járta a bárd és a négyeltetés [= felnégyelés]. (Ady Endre)
Szólás(ok): (irodalmi nyelvben) elássa v. eltemeti a harci bárdot: véget vet az ellenségeskedésnek.