Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

BARKA [1] főnév barkát, barkája (növénytan)
  • 1. Némely fa és cserje apró, kocsánytalan virágokból álló, lelógó fürtös virágzata; elnyílás után rendsz. mindenestül lehull. A diófa, fűzfa, mogyoró barkája. □ A nőkön lenge illat, A fákon szürke barkák. (Juhász Gyula)
  • 2. Szűk. ért. a fűzfa barkája; fűzbarka. □ Kezében megszentelt barkát tartott. (Mikszáth Kálmán) Az angyalos szenteltvíztartóra nézett, a szentelt barkára az ajtó mellett. (Babits Mihály)
  • Szóösszetétel(ek): 1. barkaszentelés; barkatoboz; barkavessző; 2. fűzbarka.
  • barkácska.