Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
1. Olyan <személy>, akiben a tompa elméjűség, lassú észjárás az érzelmi élet fejletlenségével, együgyű, tehetetlen szelídséggel, jóhiszemű bambasággal párosul. Bárgyú alak; micsoda bárgyú ember ez! □ Nevetnek, hogy egy csapat bárgyu néző utánok nevessen. (Arany JánosShakespeare-fordítás) Olvasgat is. Főkép miniszterek | és bárgyú hadvezérek vallomását. (Kosztolányi Dezső)
2. Ilyen személyre jellemző, valló <külső megnyilatkozás>. Bárgyú arc, kifejezés, tekintet; bárgyún vigyorog. □ Szerencséd, hogy olyan ártatlan, jó bárgyú képed van. (Tolnai Lajos)
II. főnév -t, -ja Bárgyú (I. 1) személy. Nézd ezt a bárgyút! □ A babona Bárgyút vakít csak. (Madách Imre)