Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

BARBÁR melléknév és főnév (régies írva: barbar is)
  • I. melléknév -ul, -abb
  • 1. Műveletlen <személy, közösség>. Barbár nép, ország.
  • 2. Kegyetlen, erőszakos, embertelen <személy>. Barbár ember.
  • 3. (történettudomány) <A régi görögök felfogásában> olyan <személy>, aki nem görög v. nem részese a görög kultúrának, <a rómaiak felfogásában> olyan <személy>, aki nem római v. nem görög, ill. ilyen személyekből álló. Barbár harcosok, hordák.
  • 4. Barbár (1–2) emberrel v. néppel kapcs., rá jellemző, tőle származó <dolog>. Barbár bánásmód, cselekedet, felfogás, intézkedés. □ Eposz és lírai költészet otthon van mindenütt, hol az emberi elme kihatolt a barbár állapotból. (Arany János) Az értelem égő | lámpája kezében, | megvetve, mi barbár | mindazt, mi hazugság. (Kosztolányi Dezső) Harcoltunk … barbár századok | harcánál szörnyebb harcot. (Babits Mihály)
  • II. főnév -t, -ok, -ja Barbár (I, kül. 3) személy. A barbárok betörése Itáliába. □ A vad barbárok dühétől A föld szinéről eltöröltetett. (Berzsenyi Dániel) A barbárnak az csupán az ember, Ki legtöbbet bír enni, inni. (Arany János–Arisztophanész-fordítás)
  • Szóösszetétel(ek): félbarbár; szakbarbár.