BARÁT [2] főnév -ot, -ja
Némely katolikus szerzetesrendbe, főleg kolduló rendbe tartozó férfi. →
Fehér barát; → fekete barát; ferences v.
ferencrendi, irgalmas, kolduló barát; → néma barát; → szürke barát; → tarka barát; → vörös barát. Szóláshasonlat(ok): (
népies)
vérré vált benne, mint barátban a lencse: <vmely étel, ital> nagyon jól esett, nagyon ízlett neki. □ Egy jó magyar papunk vagyon, nem régen érkezett, csíki barát. (Mikes Kelemen) A bíbornok s Dózsa mindjárt itt lesznek kiáltá egy szürke barát. (Eötvös József) Tudom, hogy évek óta nem beszéltél, | mint hallgató barát. (Radnóti Miklós)
- Szóösszetétel(ek): barátcella; barátcsuklya; barátírás; barátkámzsa; barátklastrom; barátkolostor; barátköntös.