BEHURCOL tárgyas ige
<Nagy, nehéz tárgyat> hurcolva bevonszol, becipel, kevésbé vigyázatosan bevisz vhová.
A fahasábokat behurcoltuk a fás színbe. A zsákokat behurcolták a raktárba. || a. <Személyt> erőszakkal, vonszolva bevisz, bevezet, bekísér vhová; bevonszol.
Gallérjánál, karjánál fogva behurcolták a kapu alá. □ A vezér kvártélyára felhurcoltak. (Csokonai Vitéz Mihály) Jaj nekem!
Még az ólba is behurcol. (Vörösmarty Mihály) || b. <Káros rovart, járványt, fertőző betegséget> olyan helyre juttat (és ott elterjeszt), amely eddig mentes volt tőle.
Amerikából hurcolták be a kolorádóbogarat Európába a burgonyaszállítmányokkal. A vásárra hajtott marhák behurcolták a száj- és körömfájást a községbe.
- behurcolás; behurcolható; behurcoló; behurcolt.