Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

BÁR [2] kötőszó és határozószó
  • I. kötőszó (megengedő értelmű mondatban) <A vele bevezetett mondat v. mondatrész olyan okot, feltételt, lehetőséget tartalmaz, amelynek megléte ellenére a várt okozat ellenkezője következik be, a másik mondatban gyak. ellentétes kötőszóval.>
  • 1. Igaz, hogy …; annak ellenére, hogy …; noha, habár, ámbár. Bár nem szoktam könyörögni, (de) most megteszem. Bár nem szép, (mégis) sokan udvarolnak neki. □ Bár apái nékie Mindent oly bőven hagyának, Soha sincsen semmije. (Petőfi Sándor) Megértette, hogy itt valami rendkívüli történt s bár nem tudta, hogy micsoda, szíve összeszorult. (Kosztolányi Dezső) –11 <A mondat belsejében, csak egy mondatrészre vonatk.> □ Oly sok viszály után, Megfogyva bár, de törve nem, Él nemzet e hazán. (Vörösmarty Mihály) Majmuna álomtündér, bár lomha léptekkel, de teljes bizonyossággal közeledik. (Mikszáth Kálmán) Nagymama | folyton kritizált, rám szigorú volt, | bár szűkszavú. (Szabó Lőrinc)
  • 2. (választékos) Még akkor is, ha …; még ha … is. Mondjanak bár minden rosszat rá, nem hiszem el. □ Aki fuldoklik a vízben, nyújtsák feléje bár a legélesebb borotvát, abba is belekapkod. (Tömörkény István) –21 (választékos) <Is szóval nyomósítva.> □ [A föld] mind a másé s bár az ő keze munkája nyomán is, mind csak másnak terem. (Tömörkény István) –22 (ritka, irodalmi nyelvben) <Ha szóval bevezetve, a feltételesség erősebb hangsúlyozásával.> □ A mennykő-ütötte boglya – Ha veri bár sűrűn a jég, Az meg nem menti, el nem oltja. (Vajda János)
  • 3. <Vmely közlés után utólag módosító v. megszorító értelmű mondat bevezetésére:> és mégis, de mégis. Nem fog esni; bár (hiszen) nem éppen lehetetlen. □ Látta-e valaki … a Vér Tecát? … kár, hogy magam nem kerestem … Bár hiszen – szól újból a kormányos – gondolom, hiába keresné már azt akárki. (Tömörkény István)
  • II. határozószó
  • 1. (népies) <A szóban forgó számhoz, mennyiséghez viszonyítva:> ha nem több is, de legalább …; ha csak … is … □ Anyám, édes anyám! szólj bár egyet hozzám! (népköltés) Egész tanítóskodása alatt nem tudott egy tehénkét bár szerezni. (Tolnai Lajos) || a. (régies) Nem más, nem jelentéktelenebb, nem nagyobb értékű, mint … □ A legszemérmesb lányka is pazar, Kecseit ha bár a holdnak fölfedi. (Arany János–Shakespeare-fordítás) Veszedelmes a nagyok kedve ellen bár csak szókkal is véteni. (Jókai Mór)
  • 2. <Óhajtás kifejezésében:> kívánatos volna, hogy …; bárcsak, vajha. Bár úgy lenne! Bár ne tette volna! □ Oh mi drága e lakocska nékem! | … Bár maradtam volna benne végig! (Petőfi Sándor) No, hogy van? … Köszönöm, megvagyok. Bár már ne volnék. (Nagy Lajos)
  • 3. (irodalmi nyelvben, elavult) <Ráhagyásként:> (ha már úgy van) akár. □ Már, ha úgy van, ám, jerünk bár. (Vörösmarty Mihály) Jobb szeretne majd | Egyiptomban lenni bár, mint hozni rossz itéletet. (Arany János–Arisztophanész-fordítás)