BÁR [1] főnév -t, -ok, -ja (
régies írva: bar is)
Éjjeli, rendsz. táncos mulatóhely; berendezésében jellegzetes a kiszolgálásra való magas pult és előtte támla nélküli magas székek.
Egész éjjel a bárban mulatott. □ Angol csapszékek söntésében, amerikai bar-ok magas székein kuporodva,
körülményesen próbáltam megmagyarázni a pincérnek, mi az, amit rendelni szeretnék. (Karinthy Frigyes)