BIRTOKSZÓ főnév (nyelvtudomány)
<Birtokos szerkezetben> az a szó, amely azt a személyt v. dolgot nevezi meg, aki vkivel meghatározott viszonyban van (pl. rokona, ismerőse), aki v. amely vkinek, vminek része, tartozéka; birtok (pl. a "barátom könyve" szókapcsolatban a könyve).