BELEDÖF tárgyas ige
<Hegyes v. éles tárgyat, eszközt, szarvat> nagy erővel, döfve beleszúr vkibe, vmibe.
Beledöfte kardját a szívébe. Beledöfte a kést markolatig. □ A kisbíró
beledöfi a lapátot a gabonahalomba. (Gárdonyi Géza)
- beledöfés; beledöfköd; beledöfött.