BÜNTETETT [e-ë] melléknév
Olyan <személy, dolog>, akit, amelyet büntetés ért.
Gyakran, súlyosan büntetett ember. (
jogtudomány)
Büntetett előélet: olyan e., amelyet jogerős bírói ítélet terhel; (
jogtudomány)
Büntetett előéletű: olyan <személy>, akit jogerős ítélettel sújtottak, s büntetését nyilvántartásba vették.