BŰZLIK tárgyatlan ige -ök, -esz [e]; -ött; -enék, -enél [e, e], -ene [e-e]; (bűzöljék v. bűzöljön); -eni [e] (kissé
választékos)
Bűzt, erős büdösséget áraszt; rossz szaga erősen érzik; nagyon büdös.
Messzire bűzlik; bűzlik az árnyékszék, a csatorna, a mocsár. Orrfacsaróan bűzlik a temetetlen dög. Már messziről bűzlik a pacsuli(szag)tól. (
tréfás)
Valami bűzlik Dániában: vmi nincs rendjén a dologban, az ügy körül; vmi baj, botrány várható. □ Bűzlöttek a patkányos kanálisok, az égbe lehelve csömörletes szagokat. (Kosztolányi Dezső) || a. (
átvitt értelemben)
Bűzlik vmitől: vmely erkölcstelenség, romlottság rendkívüli mértékben van meg benne.
A közélet bűzlött a panamáktól.