BŰZHÖDT melléknév -en, -ebb [e, e] (
régies,
irodalmi nyelvben,
választékos)
Bűzt árasztó; bűzös, büdös.
Bűzhödt állóvíz, holttestek, mocsár, odú, pocsolya. □ Ti az alacsonyság büzhödt mocsárának Sima bőrű, mérges párájú kigyói!
(Tompa Mihály) Mi lesz Napoleon, ha büszke útján | Nem egy nép vére egyenlíti ki? | Elposhad tán egy büzhödt laktanyában. (Madách Imre)
- Szóösszetétel(ek): bélebűzhödt.
- bűzhödtség.