Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

BŰZ főnév -t, -ök, -e [e] (választékos)
  • 1. Erős, bántó büdösség. Átható v. penetráns, förtelmes bűz; a csatorna, a romlott étel bűze; bűzt áraszt. □ Ha lyányt ölel, a csontvázt látja csak, Ha csókot nyer, sir bűzét érezi. (Madách Imre) Nehéz bűz terjengett a levegőben. (Gárdonyi Géza) Mindennek, mit magán hordott, rókára emlékeztető bűze volt. (Kuncz Aladár) || a. (tájszó) Szag. Jó bűze van ennek a virágnak.
  • 2. (átvitt értelemben, ritka) Vminek a bűze: vmely tulajdonságnak ellenszenvet keltő, feltűnő, kiáltó jellege. A dölyf, az önteltség, a rátartiság bűze. □ Nagy gazdák lehetnek, mert csak úgy árad belőlük a gazdagság bűze. (Móricz Zsigmond) || a. (átvitt értelemben) Vminek a bűze: vmely készülő kellemetlenség előjele, híre. □ [Az elfogató parancsnak] előre megérezvén a bűzit, magamhoz szedtem drágaságaimat. (Jókai Mór)
  • 3. (elavult) Rossz hír(név). Bűzbe kever vkit: rossz hírbe hozza.
  • Szólás(ok): ld. íz.
  • Szóösszetétel(ek): 1. bűzbogár; bűzkő; bűzmirigy; 2. bakbűz.
  • bűzhödik; bűzhödő.