BŰVERŐ [v-e] főnév (
irodalmi nyelvben,
régies)
Bűvös erő; varázserő. □ Ő ezen
szörnyetegből kómikus gonosztevőt csinált, ki
a kísérteties bűverő fátyolát szétszaggatá. (Petőfi Sándor) Ily édesen tud álmodozni, míg Kapunkon döng az ellen
Milyen büverő ez? (Madách Imre)