BŰVÖLET [e] főnév -et, -e [ë, e]
- 1. (régies) A bűvöl igével kifejezett cselekvés. □ [Az ifjú] bűvöletének erejével fejökre fogja rázni ezen ősi épület íveit. (Kemény Zsigmond)
- 2. (választékos) E cselekvés hatása, eredménye. Vkinek, vminek a bűvölete alatt áll; vminek a bűvöletében él; megtöri a bűvöletet. □ Feloldva érzém magam
[a] kínos bűvölet alul. (Széchenyi István) Az erőszak bűvöletében | mit bánja sok törvényhozó, | hogy mint pusztul el szép fajunk! (József Attila)
- bűvöletes; bűvöletesség.