BŰVÉSZET [e] főnév -et, -e [ë, e]
- 1. A bűvész mestersége, hivatása. || a. A bűvész mutatványa v. e mutatványok összessége. □ [Az] egyiptomi bűvészet csodáit mutatta be bámulóinak. (Jókai Mór)
- 2. (átvitt értelemben) Vmely cselekvésnek rendkívüli ügyességgel való végrehajtása. Amit a barátunk köpenyegforgatásban művel, az már bűvészet. Bámulatos ügyessége már valóságos bűvészet.
- bűvészeti.