BŰVÉSZ főnév -t, -ek, -e [ë, e]
- 1. Rendkívüli, bámulatot keltő, szemfényvesztő mutatványokkal a közönséget szórakoztató személy. Hivatásos, műkedvelő bűvész. A bűvész bámulatos ügyességével elkápráztatta a közönséget. □ Mózes uram bizony nem volt boszorkánymester, sem bűvész, hanem csakhogy több esze volt, mint másnak. (Jókai Mór) Tág szemeket meresztett a fehérszakállú öreg bűvészre. (Babits Mihály) || a. (régies) Varázsló, boszorkánymester. □ Mint
a bűvésznek egészen ki nem tanult apródja [= inasa]
szent vagy bal hevében házat gyújtani indul. (Széchenyi István) Az álom csalárd büvész. (Arany János)
- 2. (átvitt értelemben, irodalmi nyelvben) Olyan személy, aki rendkívüli ügyességgel, igen tetszetős v. művészi módon csinál, végez v. kezel vmit. Bűvésze a szavaknak. Bűvésze annak, hogyan lehet fontos kérdésekből a lényeget eltüntetni. □ A tolakodó Gráciát ellöktem, | Én nem bűvésznek, de mindennek jöttem. (Ady Endre)
- Szóösszetétel(ek): bűvészinas; bűvészkönyv; bűvészlámpa; bűvészmester; bűvészpálca; bűvészügyesség.
- bűvészi.