BÜSZKÉLKEDIK [ë] tárgyatlan ige -tem, -ett, -jék (-jen) [e, ë, ë]
- 1. Büszkélkedik vmivel: büszke vmire (főként 1, 2), és ezt szavaival, magatartásával határozottan érezteti. Bizonyítványával, sikereivel büszkélkedik. Ezzel ugyan kár volt büszkélkednie. □ Volna-é jussom a magyar névvel büszkélkedni? (Csokonai Vitéz Mihály) || a. (ritka, irodalmi nyelvben) Dicsekszik. □ Értetted
? Te bizonyosan jobban értesz latinul, mint mink. Én értettem, büszkélkedett Gergely. (Gárdonyi Géza)
- 2. (átvitt értelemben, irodalmi nyelvben) Vhol büszkélkedik: <tárgy> úgy van ott, hogy magára vonja a figyelmet, hogy lehetetlen észre nem venni. □ A puska is ott büszkélkedik
avas bőrtokban. (Gárdonyi Géza)
- Szólás(ok): ld. toll.
- Igekötős igék: elbüszkélkedik.
- büszkélkedés; büszkélkedő.