BŰNTUDAT főnév
Az elkövetett bűnnek, rossz cselekedetnek v. általában saját maga bűnös voltának nyomasztó tudata; az emiatt érzett lelkiismeret-furdalás.
Emésztő, gyötrő, mardosó bűntudat. A bűntudat emészti, furdalja, gyötri, kínozza. A bűntudat nem hagyta aludni. □ Nellit a bűntudat gyötörte; félt a szomszéd-asszonyoktól, noha már megesküdt házasok voltak. (Babits Mihály) Bűntudattal végezte el imáit. (Móricz Zsigmond) Tele voltam bűntudattal,
utáltam magam,
semminek éreztem magam. (Gelléri Andor Endre)