BŰNHŐDIK [ű v. ü] tárgyatlan ige -tem [e], -ött, -jék (-jön), (
régies) bűnhödik
- 1. (választékos, vallásügy) Vmely elkövetett bűnért (15) a következményeket viseli, lakol, szenved. Bűnhődik vmi miatt v. vmiért. A bűnösnek bűnhődnie kell. □ Ha vétkezél, fiadban bűnhödöl. (Madách Imre) Rank
rettenetesen bűnhődik apjának hadnagykori víg napjaiért. (Ambrus Zoltán)
- 2. Vmely elkövetett bűncselekményért, vétségért, szabálysértésért bíróság által kiszabott büntetést szenved. Aki gyilkol, halállal bűnhődik. Most azért bűnhődöl, mert nem jelentetted föl sikkasztó barátodat. □ Holtig vizen és kenyéren Raboskodva bünhödöl te. (Arany János)
- Igekötős igék: megbűnhődik.
- bűnhődő; bűnhődtet.