BŰNPÁRTOLÁS [mp v. np] főnév -t, -a (csak egyes számban) (
jogtudomány)
Segítség nyújtása vmely bűntett v. vétség tettesének, avégből, hogy a tettes a hatóság üldözése elől elmeneküljön, a büntetést (teljesen v. részben) elkerülje.
Bűnpártolás címén indult ellene eljárás. || a. (
jogtudomány) Segítség nyújtása vmely bűntettből v. vétségből származó előny v. haszon megszerzése végett.