BŰNBÁNAT [mb v. nb] főnév
Az elkövetett bűn megbánása.
Bűnbánatot tanúsít. □ Kisértsd meg, a bünbánat mit tehet. (Arany JánosShakespeare-fordítás) || a. (
vallásügy) Az elkövetett bűn megbánása; <a katolikusoknál> a bűnnek gyónásban való megvallása, és annak megfogadása, hogy ezt a bűnt a gyónó a jövőben kerülni fogja.
A bűnbánat szentsége; bűnbánatot → tart.