BŰBÁJOSSÁG főnév -ot, -a (többes számban ritka)
Általában a bűbájos melléknévvel kifejezett tulajdonság, sajátság.
- 1. (régies) <Babonás hiedelem szerint> az a különös erő, hatalom, tudás, képesség, hogy vki természetfölötti hatalmakkal való szövetség, kapcsolat révén csodálatos, természetfölötti dolgokat tud véghezvinni. Bűbájossággal gyanúsították, vádolták.
- 2. (régies) Az így véghezvitt bűbájos (I. 1), babonás cselekmény (rontás, igézés, ráolvasás, varázslás, kuruzslás, jóslás stb.). A bűbájosság áldozata lett. Bűbájosságot űzött vele.
- 3. (kissé választékos) Vkinek, vminek bűbájos (I. 3) volta; elragadó, megvesztegető szépség, kedvesség, rendkívüli bájosság; bűbáj. Csupa bűbájosság ez a gyermek. A kép bűbájosságát szavakkal nem lehet leírni.