Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
1. Kellemetlen, rossz szagú; rossz szagot árasztó. Büdös bagó; büdös banka ←; büdös barlang: kénes b.; büdös féreg ←; büdös láb, levegő, sajt; büdös vmitől; büdös a dohánytól, a gáztól; büdös a szája, a lába. Szóláshasonlat(ok): büdös, mint a → dög v. → görény v. → vesztés. □ Büdös kőfalak közt poloskákkal élni | nem okosság. (Csokonai Vitéz Mihály) Büdös májat, rothadt húst étettek a foglyokkal. (Kuncz Aladár)
2. (átvitt értelemben, bizalmas) Nem tetsző, ellenszenves, visszataszító. (szójárás) Öndicséret büdös. Büdös vkinek vmi: nem tetszik, nem ízlik, kényelmetlen neki; nem fűlik hozzá a foga; nincs ínyére; büdös neki a felkelés, az iskola, a munka. || a. (átvitt értelemben, kissé durva) Felháborodást, megvetést, haragot keltő; ronda, utálatos, hitvány; átkozott. Büdös dög, ribanc. Mit csináltak ezek a büdös kölykök? Nem fog ez a büdös borotva. □ Neki bezzeg meg kell fizetni azt a büdös házbért az utolsó fillérig. (Móricz Zsigmond) Büdös dög, ide többé be ne tedd a lábad! (Nagy Lajos) || b. <Bosszúságot, felháborodást kifejező szitkozódásokban.> A büdös mindenit neki! □ Eriggy, az anyád büdös teremtésit. (Móricz Zsigmond)
3. (átvitt értelemben) <Olykor némi korholást és nyerseséget is éreztető kedveskedés kifejezésére.> □ Az ember a bölcsőben a kis unokájának azt mondja, hogy: te büdös köjök, jaj de megeszlek. (Móricz Zsigmond)
4. (átvitt értelemben, bizalmas) <Nyomósított v. ingerült tagadásban:> átkozott, árva (I. 4a), (meg-)veszekedett. Nincs egy büdös vasa sem. Nem tanult egy büdös szót sem. □ Egy büdös betűt se tudok Mi történhetik? Legfölebb megbukom. (Kosztolányi Dezső)
II. főnév -et, -e [e, e] (többes számban ritka)
1. Kellemetlen, rossz szag; büdösség. Milyen büdös van itt! Már nincs büdös a konyhában. □ Ne lehelj rám büdöset, kérlek. (Arany JánosArisztophanész-fordítás) || a. Büdöset csinál, ereszt: szellent, fingik.
2. Rossz szagtól elárasztott, áthatott, bűzös, rossz levegőjű hely. Mit állsz itt a büdösben? □ Csak vissza, vissza a büdösbe, a melegbe. (Móricz Zsigmond)
3. (ritka, durva) Haszontalan, hitvány, semmirekellő személy. A büdös már megint megszökött. || a. <Kedveskedő, olykor némi korholást, nyerseséget is éreztető megszólításban:> Te kis büdös!
Szólás(ok): (bizalmas) büdös neki a levegő v. büdöset érez, megérzi a büdöset: (meg)érzi, (meg)sejti a készülő bajt, kellemetlenséget; égni kezd a lába alatt a talaj; (bizalmas) viszi a büdöset: eliszkol, elfut, mert érzi, hogy hibás v. bűnös v. mert fél a veréstől.