Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

BUZDUL tárgyatlan ige -t, -jon
  • 1. (kissé választékos) Vmire buzdul: szívvel-lélekkel, lelkesedéssel folyamatosan átadja magát vmely érzésnek, belemelegedik vmely cselekvésbe, nagy hévvel kezd vmibe. Harcra, szerelemre buzdul. □ Solymászni fehérnép velök együtt buzdul. (Arany János)
  • 2. (főleg határozó igenévként) (ritka) Vmin buzdul: felbuzdul vmin. □ A mama most ért a pocsolyához, s buzdulván a példán Korongi úr, … átnyalábolta az asszonyságot. (Mikszáth Kálmán)
  • 3. (tájszó) <Folyadék, kül. must> buzgásnak, forrásnak indul. || a. (választékos) <Vér indulattól, érzéstől> hevülni kezd. Könnyen buzdul a vére.
  • 4. (irodalmi nyelvben, régies) <Vér> buzog, csörgedez(ik). □ Kálmán nyilvánítá őfelségének, hogy az ő ereiben is atyja vére buzdul. (Jókai Mór)
  • Igekötős igék: felbuzdul; nekibuzdul.
  • buzdulás; buzduló; buzdult.