BUTUL tárgyatlan ige -t, -jon
<Vmely káros hatás v. kóros elváltozás következtében> agya fokozatosam tompul; buta lesz.
Ez a fiú egyre inkább butul. □ Butul és szegényedik nemzedékről nemzedékre az emberfaj
, ahol a pálinkaital
elterjedt. (Kossuth Lajos) A gabonapálinka nagyon büdös és mérgez
Az állam arra építette alapjait, hogy a falu népe butuljon és vaduljon, hogy a szeszadó nőjjön. (Móricz Zsigmond)
- Igekötős igék: belebutul; elbutul; megbutul.
- butulás; butuló.