Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

BÚSÍT [ú v. u] tárgyas ige -ott, -son; -ani v. -ni
  • 1. (kissé választékos) Bússá, szomorúvá tesz vkit; vkinek bánatot, bút okoz. Gyermekének sorsa búsította. □ Ne zokogj, ne búsits, Rózsa, jőj szivemre. (Vörösmarty Mihály) S gyermekvágyak búsítanak, sok, régi, drága estém. (Tóth Árpád)
  • 2. (tájszó) Kéréssel háborgat, terhel vkit. □ Terhére ne essék [kérésem], Nem busítanám, de hajt a kénytelenség. (Arany János)
  • Igekötős igék: elbúsít.
  • búsítás; búsítgat; búsító; búsított.