BANKJEGY főnév (
pénzügy,
közgazdaságtan)
Jegybank által kibocsátott, törvényes papírpénz; bankó.
10, 100 forintos bankjegy; bankjegyek hamisítása; bankjegyeket bocsát ki. A bankjegyeket kivonják a forgalomból. □ Nyitotta a ládáját az öreg úr s kivett belőle két csomag bankjegyet. (Jókai Mór) Egy ötven forintos bankjegyet
adott át neki. (Herczeg Ferenc)
- Szóösszetétel(ek): bankjegycsomag; bankjegycsomó; bankjegygyártás; bankjegynyomás; bankjegynyomda; bankjegypapír; bankjegyragasztó; bankjegyrendszer.
- bankjegyes.