BÁMULAT főnév -ot, -a (csak egyes számban)
Vkinek, vminek rendkívüli, szokatlan, bámulni való tulajdonsága által keltett érzés, lelkiállapot.
Bámulatba ejt, esik; nagy bámulatára; bámulatra ragad; bámulatot kelt; bámulattal adózik vkinek vmiért; bámulattal tölt el vkit. □ Bámulattal összenéznek Az örömnek részesi. (Vörösmarty Mihály) Nagy bölcs! olvaslak bámulattal; De bölcseséged nem vigasztal. (Reviczky Gyula) A szája is elnyílott bámulatában. (Gárdonyi Géza)
- Szóösszetétel(ek): közbámulat.