Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

BUROK főnév burkot, burka v. (ritk.) -ja
  • 1. Vmit körülvevő, védő, takaró, rendsz. vékony réteg. A dió zöld burka. A mag körül burok képződik. A virág kifeslik burkából. □ Fényes pöfeteg buggyan ki a [kukorica] cső zöld burkából, melynek hámján átüt fekete tartalmának a színe. (Nagy Lajos) || a. (átvitt értelemben, irodalmi nyelvben, régies) Az ember testét fedő ruhadarab, ill. az (emberi) külső. □ Lőjj! – szólt … kétfelé rántván bélelt burokját mellén. (Jósika Miklós) A leány … az embert nem külső burkában bámulja meg egyedül. (Vas Gereben)
  • 2. (bonctan) A magzatot az anyaméhben körülvevő s nagyritkán születéskor is testén maradó hártya. Burokban születés. Ha a magzaton születéskor rajta marad a burok, azt azonnal fel kell tépni, különben megfullad az újszülött.
  • 3. (átvitt értelemben, ritka) Olyan <helyzet, körülmény, szó, beszéd, ill. szöveg>, amely vmit magában foglal, eltakar, elrejt.
  • Szólás(ok): burokban született: csodálatosan szerencsés <ember>.
  • Szóösszetétel(ek): 1. burokfal; burokhártya; buroklevél; burokrepedés; buroksúly; 2. agyburok; magzatburok; szívburok; védőburok.