Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

BURKOLAT főnév -ot, -a v. -ja
  • 1. A burkol igével kifejezett cselekvés eredménye; vmit körülvevő, burkolóanyag, -réteg. A csomag burkolata. || a. (ritka, régies) Ruha, ruhadarab. □ A drága prémek megváltak tőle, s ami e burkolatok nélkül hátra maradt, még fonnyadtabb alakra mutatott. (Kemény Zsigmond)
  • 2. Olyan szilárd réteg, anyag, amellyel vmit, vmely felületet burkolnak (3). A fal, az utca burkolata. A hídon a burkolat javítása miatt a forgalom szünetel.
  • 3. Tág. ért. vminek külseje, burka. A fészek burkolata erős ágakból készült.
  • 4. (átvitt értelemben, régies, választékos) Burok (3). □ Eljárását a titok burkolata közé rejti. (Kemény Zsigmond)
  • Szóösszetétel(ek): 1. burkolatsúly; 2. csempeburkolat; faburkolat; falburkolat; kavicsburkolat; lemezburkolat; téglaburkolat; útburkolat.
  • burkolatos; burkolatú.