BURKOLÓDZIK tárgyatlan ige -tam, -ott, ..óddzék (..óddzon) burkolózik -zék (-zon)
- 1. <Ruhafélébe> takarja, burkolja magát vki. Köpenyébe burkolódzik. □ Rongyokba burkolóztam. (Vörösmarty MihályShakespeare-fordítás) Nézte,
hogyan burkolódzunk bő prémes török bundákba. (Gárdonyi Géza)
- 2. (átvitt értelemben) Burkolódzik vmibe: igazi érzését, szándékát, egyéniségét védelmül v. megtévesztésül vmely magatartásba rejti, ilyennel leplezi. Méltóságának álarcába, hiúságába, sértett önérzetébe burkolódzik. □ Némán a megsértett hitvesi méltóságába burkolózik. (Herczeg Ferenc) || a. (átvitt értelemben) Hallgatásba burkolódzik: vmely titkot őrizve, titkolózva hallgat.
- Igekötős igék: beburkolódzik.
- burkolódzás; burkolódzó; burkolózás; burkolózó.