Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
1. (választékos) Egész lényében szomorúsággal áthatott, búban gyötrődő <személy>. Bús leány öreg, özvegy. □ Ekkor a bús asszony neki bátorodva, Hogy esett, mint esett, mind elpanaszolta. (Arany János) Dózsa György unokája vagyok én, Népért síró, bús, bocskoros nemes. (Ady Endre) || a. (választékos) Ilyen személyre jellemző, tőle származó, reá valló. Bús kedv; bús képű → lovag; bús mosoly, sóhaj, szem, tekintet. Búsan néz, szemlél vmit; búsan ül. □ Szegény bús fejedet, így, hajtsd az enyémre. (Arany János) Megsokasodnak a redők Bús homlokom és lelkem táján. (Ady Endre)
2. (választékos) Bánatos, szomorú v. ilyennek látszó <csoport v. annak tagja>. Bús bika, csapat, gerlice. □ Egy-egy bozontos bús tinó el-elbődűl. (Petőfi Sándor) Amit a bús nép szerzett, Víg uraság zsebre rakja. (Ady Endre)
3. (választékos) A szomorúság, a bánat, a bú hangulatát keltő. Bús árvalányhaj, csend, falak, hervadás, vadon. □ Beszél a fákkal a bús őszi szél (Petőfi Sándor) Már ránk szakadt a bús, vak este. (Ady Endre) Bús utcák során A bús hajnalban járok egyedűl. (Tóth Árpád)