BOTLÁS főnév -t, (-ok), -a
- 1. (ritka) A botlik igével kifejezett cselekvés, ill. történés; az a tény, hogy vki vmi (vmibe) botlik. A gyermek, a ló botlása. Egy kőbe botláskor felsebezte lábát. □ Meg kellett kapaszkodnia a táncosnőnek, hogy kiparírozza a botlást. (Krúdy Gyula) || a. Az a tény, hogy vki vkibe botlik, vkivel véletlenül összetalálkozik. Egymásba botlásuk meglepte mindkettőjüket.
- 2. (átvitt értelemben) Megbocsátható, (a cselekmény eredményétől érintettek szempontjából) kisebb (erkölcsi) hiba, vétség, eltévelyedés. Fiatalkori botlás. Megbocsátotta az asszony botlását. A család sokáig titokban tartotta a fiú botlását. Botlást követ el. □ Mozogjon a világ, amint akar, Kerekeit többé nem igazítom, Egykedvűen nézvén botlásait. (Madách Imre) Kitartott férfi, aki mindennapi kenyeréért szemet húny a felesége botlása fölött! (Herczeg Ferenc)
- Szóösszetétel(ek): nyelvbotlás.