BARITON főnév -t, -ok, -ja (
zene)
- 1. Közepes mélységű férfihang. → Suttogó bariton. Kellemes, lágy, meleg baritonja van. □ S összeszorított foggal tűröm, hogy könnyekig hat Egy távoli
bariton. (Tóth Árpád) || a. Baritonista. Az Operaház kiváló baritonja. □ Egy lágyan remegő férfihang kezdett énekelni
Ledofszky, az opera baritonja! mondta a leány. (Herczeg Ferenc)
- 2. Tubaszerű mély, lágy hangú rézfúvóhangszer; főképp katonazenekarokban használják.
- 3. (történettudomány) A XVIII. század gordonka nagyságú vonós hangszere: 67 húrja volt, ezek alatt a felsőkkel együtt rezgő (rezonáló) húrok. Haydn sok darabot írt baritonra.
- 4. jelzői használat(ban) Baritonként (1) hangzó, rá jellemző <hang>. □ Erre, erre! kiáltotta egy jókedvű bariton hang. (Krúdy Gyula) Váratlanul megrendül
egy pompás bariton férfihang. (Móricz Zsigmond)
- Szóösszetétel(ek): baritonkulcs; baritonkürt; baritonszaxofon; baritonszóló.