BURJÁN főnév -t, -ok, -ja (
tájszó,
irodalmi nyelvben)
<Gyorsan fejlődő és buján növő> gaz; gyom.
Az udvart fölverte a burján. □ Elfúlad a legszebb vetés, a burjánok bészövik. (Csokonai Vitéz Mihály) Még a föld is összerendűlt, Hogy a kastély egybeomlott [= összeomlott], S most növeszt rá szánalomból Sűrü burjánt, kúszó loncot. (Tompa Mihály)