Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

BÚJTAT
BÚJTATÓ
BUJTÓÁG
BUJTOGAT
BUJTOGATÁS
BUJTVÁNY
BUKÁS
BUKDÁCSOL
BUKDOSIK
BUKÉ
BUKÉTA
BUKFENC
BUKFENCEZIK
BUKIK
BUKJELSZOKNYA
BUKKAN
BUKKANÓ
BUKMÉKER
BUKÓ [1]
BUKÓ [2]

BUKTATÓ melléknév és főnév
  • I. melléknév
  • 1. Általában olyan, aki, ami buktat. A gazdáját pocsolyába buktató ló.
  • 2. (átvitt értelemben) <Vezető állású személyt v. kormányzó testületet> lemondásra és a hatalom átadására késztető. A kormányt buktató szavazás.
  • 3. (átvitt értelemben, iskolai) Félévkor vagy év végén elégtelen osztályzatot adó <nevelő>. A buktató tanártól félnek a diákok.
  • 4. (műszaki nyelv) Buktatásra (1a) való, alkalmas. Buktató berendezés, szerkezet.
  • II. főnév -t, -ja
  • 1. Az a körülmény, amely vmely vállalkozás, terv megvalósítását meghiúsítja, lehetetlenné teszi, s a próbálkozó kudarcát, bukását okozza. Tudta, hogy ez a vállalkozás sok buktatót rejt magában. Óvatos ember, elkerüli a buktatókat.
  • 2. (műszaki nyelv) Kocsik, csillék, kis tehervagonok megdöntésére és kiürítésére használt szerkezet. Körforgó buktató.
  • Szóösszetétel(ek): buktatóakna; buktatócsille; buktatódrót; buktatókezelő; buktatókocsi.
  • buktatós.