BUKDOSIK tárgyatlan ige -ok, -ol; -tam, -ott; -nék, -nál, -na; -son, (
választékos) bukdos
- 1. (ritka) Megbotlik és el-elesik. A fiúcska folyton bukdosik, most tanult járni. || a. (ritka) <Több személy> megbotolva egymás után elesik. Egymásra bukdostak a tolongásban. □ Bukdosnak egymásban a széles tornácon, Futkosnak szanaszét gyalog vagy lóháton. (Arany János)
- 2. (ritka) Botladozva, bukdácsolva megy. □ Hidegvérrel bukdosott egyik kőről a másikra. (Csokonai Vitéz Mihály)
- 3. (főleg határozóval és többes számban) <Több személy> magasról, rendsz. fejjel lefelé, egymás után a mélybe esik, zuhan. Mikor a keskeny pallón mentek, többen az árokba bukdostak.
- 4. (ritka) <A vízben> le-lebukik és ismét föl-fölemelkedik. A fürdőzők vígan bukdostak a tóban.
- 5. (iskolai, bizalmas) Egy v. több tantárgyból többször megbukik. Sokszor bukdosott, amíg végre sikerült leérettségiznie.
- Igekötős igék: átbukdosik; elbukdosik; kibukdosik; lebukdosik.
- bukdosás; bukdosó; bukdosott.