Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
I. melléknév Olyan, aki, ami bukik. A víz alá bukó búbos vöcsök. □ Nincs meg benne a külsőleg bukó, de erkölcsileg győző erény. (Gyulai Pál) És akkor is a bukó nap Mámort adott egy ifjú vándorlónak. (Ady Endre)
II. főnév -t, -ja
1. (ritka) Az a személy, aki bukik. A két tárgyból bukók osztályt ismételnek. || a. (irodalmi nyelvben, régies) Esendő, gyarló személy. □ Nem küzdök-e hiába a tudás | fegyverével Őellenek, kik közt mint menhely áll, Mely lankadástól óvja szívöket, Emelve a bukót: ez érzelem. (Madách Imre)
2. (csak határozó ragokkal) (ritka, választékos) Bukóban v. bukóra áll v. bukóban van: közel van a bukáshoz. □ Roppant zűrzavar Les Egy kicsikart trónt mely bukóban áll. (Arany JánosShakespeare-fordítás)
3. (állattan) A récék rendjébe tartozó, kacsára emlékeztető madár; a magas északon honos, a mi vizeinken csak téli vendégként jelenik meg (Mergus). Kis, nagy, örvös bukó.