A magyar nyelv értelmező szótára

Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

BUGYOGÓS melléknév és főnév

I. melléknév -an, -abb
1. (tájszó) Bugyogva ömlő, bugyborékoló. Bugyogós forrás; bugyogós korsó: szűk szájú, füles, csecses korsó (agyagból).
2. (népies) Buggyot vető, buggyos. Bugyogós nadrág; bugyogós ujj (női ruháé).
3. (népies) Olyan <személy>, aki bugyogóban (II. 13) jár. Bugyogós ember. □ Aki a nézeteimet a legtökéletesebben osztotta, az volt a Cicke kutyánk. Hej, hogy iramodott neki, ha egyszer valami bugyogós alak bejött az udvarunkra. (Jókai Mór)
4. (ritka, régies, irodalmi nyelvben) Szétesően terjengős, egyenetlen szerkezetű <írásmű>. □ A gondolatok szélesen, bugyogósan s gyámoltalanul vannak előadva. (Vörösmarty Mihály)
II. főnév -t, -ok, -a
1. (népies) Bugyogóban járó v. bugyogót viselő személy. || a. (régies, gúnyos, irodalmi nyelvben) Szűk. ért. német v. török férfi, katona. □ Szaladt előlem turbános és bugyogós akárhány. (Kemény Zsigmond)
2. (tájszó) Bugyogós (I. 1) korsó. Jót ivott a bugyogósból.