BUFFOGAT tárgyatlan ige -tam, -ott, ..asson (
népies,
hangutánzó)
- 1. <Bölömbika> egymásután többször mély, tompa, öblös hangot ad. □ A sok álgyú
Bömbölését a szél messze földre hordta, Mint ha vízibika [= bölömbika] buffogat a réten Úgy hallott egész nap távol a vidéken. (Arany János)
- 2. Bufog (12). □ Eleinte csak lassankint buffogatott: ha! haha! haha! (Jókai Mór)
- buffogatás; buffogató.