BUKFENCEZIK [e-ë] tárgyatlan ige -ek, -el [ë, ë]; -tem, -ett [e, ë]; -nék, -nél, -ne; -zen [e, ë], (
választékos) bukfencez [e-ë]
- 1. <Személy, főleg gyermek> bukfencet vet, hány. A fúben bukfenceztek a gyerekek. A cirkusz porondján bohócok bukfenceztek.
- 2. <Rendsz. mozgásban levő élőlény v. eszköz vmely külső ok, pl. lökés, csúszás, lövés stb. következtében> a levegőben megfordulva elesik. A motorkerékpár nagyot bukfencezett. A nyúl a lövés után egyet bukfencezett, és elterült a földön. □ Suhajda
elhajította
a köteleket tartó cölöp mögé, úgyhogy nem is láthatta, amint fia egyet bukfencezve
lefelé zuhant a vízbe. (Kosztolányi Dezső) || a. <Személy> fejjel lefelé esik; esik, bukik. A kocsiról az árokba bukfencezett.
- Igekötős igék: átbukfencezik; felbukfencezik; keresztülbukfencezik; kibukfencezik; lebukfencezik.
- bukfencezés; bukfencezget; bukfencező; bukfenceztet.